Vidal, Gore: Teremtés

Vidal 1925-ben született West Pointban, ahol apja a helyi katonai akadémián tanított. Gyermekéveit anyai nagyapja, Thomas P. Gore egykori oklahomai szenátor birtokán töltötte. Mivel nagyapja vak volt, Vidal intézte dolgait, kísérte el hivatalos útjaira, s már fiatalon megismerte a politika színfalai mögött zajló életet. 1943-ban diplomázott, rögtön ezután behívták katonának, katonai szolgálatát egy csapatszállító hajón, Alaszka partjainál teljesítette. A második világháború befejezése után utazgatott, élt Antiguán és Guatemalában is.

1946-ban jelent meg első sikeres regénye, a Williwaw, amelyben háborús élményeit osztotta meg az olvasókkal Hemingway stílusában. Az ezt követő, 1948-ban napvilágot látó The City and The Pillar botrányt kavart, mert az akkori ízléshez képest túlságosan őszintén tárgyalta a homoszexualitást. A könyvet J.T.-nek ajánlotta, s mint később elmondta, a kezdőbetűk első igazi fiúszerelmét, Jimmy Trimble-t takarják, aki 1945-ben elesett a háborúban.

Az ötvenes években Edgar Box álnéven írott misztikus krimijeiben megteremtette Peter Sergeant detektív alakját. Mivel ekkor írott művei hűvös fogadtatásra találtak, Vidal színdarabokat, tévés és filmforgatókönyveket írt, ezek közül a Visit to a Small Planet színpadon és a mozivásznon is sikert aratott. 1956-tól a Metro-Goldwyn-Mayer stúdiónak dolgozott, besegített a Ben Hur forgatókönyvének írásába is.

A hatvanas években visszatért a regényíráshoz, azt az időszakot három sikeres műve fémjelzi. Az 1964-es Julianus a kereszténységet megtagadó IV. századi római császárról festett rokonszenves portrét. Az 1967-es Washington, D.C. ironikusan elemzi a főváros politikai erkölcseit, az egy évvel későbbi Myra Breckenridge című komikus regény a transzszexualitás és az amerikai álszenteskedés karikatúrája.

A hetvenes évektől Vidal esszéírói és regényírói karrierje is meredeken emelkedett. Csípős iróniájú, olykor meghökkentően szabadszájú, szellemes esszéiben elsősorban az amerikai politika, a társadalom, a művészeti élet kérdéseire fókuszált, nem kímélt senkit, tudatosan döntögette a bálványokat, legyen az akár az éppen hivatalban lévő amerikai elnök, vagy bármilyen hatalmasság, akár a New York Times bestsellerlistájának vezetője. (Állítólag pályatársa, Capote halálhírét hallva némi malíciával annyit jegyzett meg: "Reklámnak nem rossz.") Magyarul is megjelent esszékötete, az Írók, gengszterek, professzorok már címében is jelzi, hogy szerzője szerint nincs nagy különbség e tevékenységek képviselői között.

Vidal a hetvenes évek elejétől visszatért az amerikai történelem sajátos, egyéni hangú ábrázolásához, ilyen például a Burr ezredes utolsó kalandja, az Amerikai komédia 1876, vagy Lincolnról szóló regénye, amelyben az egykori elnököt valóságos zsarnokként ábrázolta. Egy másik vonulat darabjai, köztük a Teremtés, az Élő adás a Golgotáról vagy A Smithson pincéi, mulatságos, szatirikus sci-fi-jellegű darabok, amelyek nem kímélik a keresztény képmutatást és a filozófiai gondolkodás vadhajtásait.

Vidal a filmiparhoz is több szálon kötődött. Írt sikeres forgatókönyveket, amelyek közül a megvalósítás során kissé pornósra sikeredett Caliguláról letiltotta a nevét. Több filmben színészként is feltűnt, így Fellini Rómájában saját magát alakította, de játszott még a Tim Robbins rendezte Bob Robertsben és a Gattacában is.

Mivel családja több szálon is kötődik a Kennedy-famíliához, J. F. Kennedy elnökhöz barátság fűzte, s rokonai között tartják számon Jimmy Carter volt elnököt és Al Gore egykori alelnököt is, Vidal politikai karrierrel is megpróbálkozott. Demokrata párti jelöltként 1960-ban és 1982-ben is indult a választásokon, ám mindkét alkalommal elbukott, hiába élvezte olyan jeles liberális személyiségek támogatását, mint Paul Newman és Joanne Woodward. Gyakran fogalmazott meg sommás, vitriolos ítéleteket az amerikai elnökökről és az amerikai társadalomról. Obamát a hosszú ideje a legintelligensebb amerikai elnöknek tartotta, de tapasztalatlannak. A republikánusokat súlyos szavakkal bírálta. A dühös irodalmár szerint államcsínnyel ért fel, amikor az általa az ország legostobább emberének nevezett G. W. Bush került az elnöki székbe, s úgy vélte, az általa okozott hibák helyrehozásához száz év kell majd.

Magánéletéről az író nem szívesen nyilatkozott. Nyíltan felvállalta homoszexualitását, a melegaktivista megjelöléstől azonban berzenkedett, független álláspontjához ragaszkodott. 2003-ban elhunyt élettársának, akivel szinte az egész világot beutazta, egy washingtoni temetőben emeltetett sírboltot, meghagyva, hogy majd őt is oda temessék.

Vidal 1993-ban megkapta a rangos National Book Awardot a United States című esszékötetéért, 2009-ben az amerikai irodalomhoz való kiemelkedő hozzájárulásáért National Book Awards életműdíjjal tüntették ki.

2012. július 31-én halt meg, 86 éves korában.