T. Kiss Tamás: Klebelsberg Kuno

Elfogyott

T. Kiss Tamás: Klebelsberg Kuno, Új Mandátum Könyvkiadó, 1999

Leírás
További információk

Személye és életműve körül már életében, de halálát követően is indulatos, gyakran inkább ideológiai-érzelmi indíttatású, mint a teljesítményt a lehetőségekkel és igényekkel összevető viták zajlottak. Számosan, sokféle indíttatásból bírálták mások piedesztálra emelték, valóságos kultuszt formálva alakja köré. Ócsárlói és hízelgői tehát egyaránt adattak. Egy reálisabb Klebelsberg-portré kialakításához kíván hozzájárulni a jelen kötet, amely felöleli a gróf kultuszminiszteri tevékenységének egészét: a tudományos, az oktatási, az iskolán kívüli népművelési és a művészeti intézmények hagyományokat tiszteletben tartó, szakszerű és innovatív kiépítését, átgondolt rendszerré fejlesz ését.

KLEBELSBERG Kuno

Gr. Klebelsberg Kuno (1875.11.13., Magyarpécska - 1932.10.11., Budapest) politikus, miniszter, akadémikus, a két világháború közötti időszak legnevesebb kultúrpolitikusa

Budapesten, Münchenben, Párizsban tanult. Az első világháború előtt Tisza István híve, majd a Nemzeti Munkapárt egyik országos szervezője. Végigjárta az állami hivatalok különböző fokozatait: előadó, majd osztálytanácsos, 1910-től közigazgatási bíró, 1914-től vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkár volt. 1917-től a Hadigondozó Hivatal elnökeként, majd a Miniszterelnökség politikai államtitkáraként tevékenykedett. 1917-1932 között a Magyar Történelmi Társulat elnöke volt. 1919 februárjában Bethlen Istvánnal létrehozta a Nemzeti Egyesülés Pártját.

1921-től belügy-, 1922-31 között vallás- és közoktatásügyi miniszter és közben, 1930-ban ideiglenesen népjóléti és munkaügyi miniszter is volt. Nevét híressé az 1922-31 közötti vallás- és közoktatásügyi minisztersége alatt végzett munkája tette. A magyar kultúrfölény koncepció kidolgozása és elfogadtatása után kiemelkedő részesedést (10,5 százalék) tudott biztosítani az állami költségvetésből kulturális és oktatási célokra: ennek keretében a korábbinál több, kb. 5000 népiskola építését szervezte meg. Minisztersége alatt az oktatás legátfogóbb reformját hajtotta végre az óvodától az iskoláig. Kiépítette a tanyai iskolák hálózatát, ötezer népiskolát építtetett, elsősorban az alföldi tanyavilágban. Megreformálta a polgári iskolát és leányközépiskolát, lerakta a szegedi egyetem alapjait. Létrehozta a Testnevelési Főiskolát, megépíttette a debreceni, pécsi, szegedi egyetemeket, Tihanyban Biológiai Kutatóintézetet nyitott meg.

Külföldről hazahívta Szent-Györgyi Albertet, s kutatásaihoz minden feltételt megteremtett, így a Szegeden dolgozó tudós eljutott a Nobel-díjig. A tudományos kutatás összehangolása érdekében akkor hozták létre a Gyűjteményegyetemet, a tudósképzés korszerűsítése érdekében felállították a bécsi, berlini és római kultúrcentrumokban működő Collegium Hungaricumokat.

Tevékenységének köszönhetően az 1930-as évek derekán a hat éven felüli lakosság 90 százaléka írt, olvasott, s az országban rohamos csökkent az analfabétizmus. A szegedi Fogadalmi Templomban nyugszik. Sírján a felirat: "Nagyot alkotni, nemesen szenvedni magyar tulajdonság."