Szőreg és népe

Szőreg és népe
A szőregiek 1976-ban ünnepelték lakóhelyük újjátelepítésének 230. évfordulóját. Erre az ünnepi alkalomra készült a kötet; Hegyi András szerkesztésében.

A több mint 400 oldalas tanulmánykötet adatfeltárásának, anyaggyűjtésének időpontját szerencsésen választották meg a szerzők, mivel az urbanizáció felgyorsuló folyamata már-már elfeledteti és megváltoztatja a nemzetiségi szokásokat és a viseleti módokat. Szinte az utolsó percben szólaltatták meg azokat az embereket, akik a két világháború közötti idő, majd a felszabadulást követő történelmi sorsforduló aktív részesei voltak.

A tanulmánykötet három, jól elkülöníthető fejezetből áll: földrajzi színtér és helynevek, Szőreg története, Szőreg népe. Az elsőt Andó Mihály Szőreg természeti földrajzi viszonyairól írott tanulmánya nyitja meg, amelyben feleletet kapunk arra a kérdésre, hogy miért szerepel szinte évezredek óta ez a terület állandó településül. Jól egészíti ki a fejezetet Szabó Józsefnek a földrajzi neveket elemző gondos munkája.

A Szőreg történetét feldolgozó fejezetet Trogmayer Ottónak széles körű nemzetközi irodalomra és saját ásatásainak eredményeire épített tanulmánya indítja, amelyben a település őstörténetét szemléletesen vetíti elénk. A Tisza—Maros szögében fekvő sziget évezredek óta „történelmi erejű hely": átkelőhely és kereskedelmi központ, az erdélyi arany és réz, valamint só egyik fontos kereskedelmi állomása, de kapocs a Felső-Tisza-vidék és az Al-Dunán át a Balkán felé vezető út között is.

A Szőreg középkori történetét feldolgozó Karácsonyi Péter bemutatja, hogy a honfoglaló magyarok Erdély felől a Maros völgyén keresztül közelítették meg ezt a területet. A Tisza—Maros szögét a Gyulák törzse vette birtokba, majd Ajtony lett az úr. A község gazdasági fellendülése — amelynek alapját a halászat, a mezőgazdaság és kereskedelem képezte — a korai középkor folyamán, a XII. századra érte el tetőpontját. A tatárjárás jelentősen visszavetette fejlődését, de a XV. században már újra viszonylag nagy településsé vált. A békés életet az egyre gyakoribb török betörések zavarták, majd a 150 éves török uralom néptelen pusztává tette a községet.

Rákos István a XVIII. századtól kezdődő társadalmi átalakulásokról, demográfiai-etnikai változásokról ad szemléletes képet. A Rákóczi-szabadságharc bukása után a török végleges kiűzése teremtette meg a feltételeket a Tisza—Maros szögében a biztonságos letelepedéshez. Az első települők állattenyésztésből élő szerbek és magyarok voltak. Az 1700-as évek végén katolikus és görögkeleti templom is épült a községben. Bár a szerb és magyar lakosság egymástól elkülönülve telepedett le — Szerb és Magyar utca —, mégis hatottak egymásra, s ezáltal kölcsönösen kialakították Szőreg sokszínű népi kultúráját. 1848—49 eseményeit Szántó Imre elemzi. Levéltári dokumentumok felhasználásával mutatja be az osztályarcvonalak összekeveredésének tragikus időszakát. A község dualizmus kori történetének feltárása nem
jelentett könnyű feladatot Bezdán Sándornak. A rendelkezésre álló és kutatható forrásanyag szegényes, az iratanyag zöme elveszett. Ezért a szerző csak a községi képviselőtestület jegyzőkönyvére és a hivatalos statisztikák adataira támaszkodhatott.

Ebben az időszakban a község nemzetiségi, nyelvi különbségeinél mélyebb és döntőbb volt a társadalmi megosztottság. Hegyi András és Székely Lajos sokoldalúan elemzi Szőreg Horthy-korszak alatti történetét. Megtudjuk, hogy a község gazdasági és társadalmi életében jelentős változást hoz létre az ipari munkások számának emelkedése, s ez bizonyos hátteret biztosított a szőregi baloldali szervezkedéseknek.
Szőreg felszabadulás utáni történetét két tanulmány tárgyalja. Szabó István az agrárviszonyok forradalmi átalakulásának folyamatát vetíti elénk. Bemutatja a II. világháború pusztító hatását és az ennek nyomán jelentkező nehézségeket. A földreform végrehajtását nehezítette a jogos igénylők nagy száma és a kevés elosztható földterület közötti ellentmondás. Ez is a magyarázata, hogy a demokratikus agrárátalakulás után viszonylag gyorsan, már 1948-ban megkezdődött a termelőszövetkezetek szervezése.

Nagy István Szőreg felszabadulásától az 1948-ig tartó időszakról ad hiteles, tudományos feldolgozást. Részletesen foglalkozik a gazdasági élet megindításával, a pártok megalakulásával, a közellátás megszervezésével. Megismerkedünk az 1945-ös, illetve 1947-es országgyűlési választások szőregi eseményeivel. Sajnos az 1948 utáni időről történeti feldolgozást nem kapunk, csupán utalásokat találunk.

A harmadik fejezetben — Szőreg népe — Ferenczi Imre a „Népi szokásrend" és „Viseleti módok Szőregen" című tanulmányaival a néprajztudomány eszközeivel egészíti ki a község monográfiáját. Vizsgálja a falunak Szeged polgárosodó szokás- és viseleti hagyományaival való kapcsolatát, és a szerb nemzetiség sajátos, gazdag kultúráját. Tóth Béla és Dér Endre írásaiban egy-egy emberi sors villanásszerű bemutatása még világosabbá és érzékletesebbé teszi a történelmi változásokat. A kötet valamennyi tanulmányát gazdag illusztrációs anyag egészíti ki. Elismeréssel szólhatunk a kiemelkedően gondos, igényes nyomdai megoldásról, amely a Szegedi Nyomda sok szép könyve között is előkelő helyet biztosít a szőregi kötetnek. (Kiadta: Szeged megyei városi Tanács V. B. műv. osztálya, 1977.)