Plakátok a főváros utcáin 1900-1914

Előszó

A mai fogalmaink szerinti plakát, amelyen a kép és a szöveg együttesen követel figyelmet, a XIX. sz.-ban született meg Európában. Kétségtelen, hogy a könyvnyomtatás, a litográfia feltalálása (1812) merőben új lehetőségeket biztosított a sokszorosított grafika területén, de a plakát közvetlen életrehívói mégis csak a gazdasági élet és a polgári életforma szükségletei. A plakát mindenekelőtt figyelemfelkeltő eszköz. A plakáttervező művésznek pszichológusnak kell lennie ahhoz, hogy megtalálva a legmegfelelőbb grafikai eszközöket megállásra kényszerítse közönségét. Emst Growald „Das Plakat Spiegel" (1910) című könyvében pontokba foglalja a jó plakát ismérveit.
- A plakát ne legyen unalmas.
- A jó plakátot nem csak olvassák, nem nézik, hanem csupán megpillantják.
- A jó plakát nem mindenkinek tetszik, de mindenkinek feltűnik.
- Ha a plakát nem felel meg az általános szépségideálnak, akkor lesz igazán hatásos.
- Rövid szöveg, optimálisan jó betűtípus lehet biztosítéka a sikernek
- A plakát ne meséljen.
Ha ezeket a megállapításokat összevetjük a kiállításunkon bemutatásra kerülő plakátokkal, némi ellentmondás tapasztalható. Amint azt a kiállítás címe is jelzi, plakátjaink a magyar művészet és egyben a magyar kultúra egyik legizgalmasabb és legsokoldalúbb korszakában születtek Ezek azok az évtizedek, amikor Budapest világvárossá válik. A fővárost európai kultúrája, sajátos hangulatú művészvilága a magyar értelmiség fellegvárává teszi. Hogyan tükröződik ez a légkör, a meglévő sokszínűség az utcán? Ez az a kérdés, amelyre választ kerestünk. Egy életérzést, egy sajátos hangulatot kívántunk érzékeltetni a kiállításon bemutatásra kerülő plakátok segítségével.