Pelevin, Viktor: Empire ‘V’ – Elbeszélés a valódi felsőbbrendű emberről

Román Storkinnak keze-lába egy bordásfalhoz van kötözve, és nem tudja, mi történt vele - csak azt, hogy egy álarcos őrülttel tartózkodik egy szobában. Ráadásul egy perverz őrülttel, aki közli vele, hogy ő vámpír, Brahmának hívják, és hősünket választotta ki, hogy az utódjává változtassa. Szegény Román eddig egy áruházban dolgozott, és reménye sem volt rá, hogy belekóstoljon a „glamourba", a színes magazinokban ábrázolt édes életbe. Egyszer, szomorúan kóborolva Moszkvában, meglátott egy feliratot: „Reális esély bekerülni az elitbe. 06. 22. 18.40 - 18.55. Második esély nem lesz." Ostoba viccnek gondolta, de azért bement. Épp annyi idő volt. És ki tudja... Most hát itt van az „elit" képviselőjének szobájában - mert Brahma valóban vámpír, s mint hamarosan kiderül, a világnak ők az urai: ők tenyésztették ki az embert, s belőlük nyerik a „babioszt": az italt, amely táplálja őket. S ők tisztán látják a világ felépítését, melynek két alappillére a „glamour" és a „diskurzus". Románnak - immár II. Rama néven - sok mindent meg kell tanulnia, hogy igazi vámpírrá - a tápláléklánc legfelső és leghumánusabb lényévé - váljon. Majd számot is kell adnia e tudásáról: arról például, hogyan tudja észrevétlenül úgy megharapni egy ember nyakát, hogy a kevéske vörös folyadékból az illető lelkének minden titka föltáruljon előtte.

Viktor Olegovics Pelevin (Moszkva, 1962. november 22. – ) orosz író.

1989-ben végzett a Moszkvai Energetikai Főiskolán, majd a Gorkij Irodalmi főiskolára járt. 1987 óta ír, 1989-ben jelent meg először nyomtatásban. A következő három évben számos novelláját közölték folyóiratok és antológiák. 1992-ben jelent meg első novelláskötete, majd 1993-ban első kisregénye Omon Ré címmel, mely a szovjet űrkutatást ábrázolja groteszk módon. A kötetet egyből lefordították angol és német nyelvre (magyarul 2001-ben jelent meg). Nem csak hazájában, de világszerte hamar népszerű lett, 2000-ben a New Yorker Európa hat legjelentősebb fiatal írójaként emlegette. Viktor és Venyegyikt Jerofejev mellett a mai orosz irodalom „fenegyerekeként” emlegetik.

Stílusa minden előítélettől mentes, szatirikus, groteszk; gyakran keveri a nyelvi rétegeket, bátran használ szlenget, káromkodásokat; jellemző rá az intertextuális áthallás; a modern rockzenétől a klasszikus kínai szerzőkig sokféle kultúrkört mozgósít. Művein többen felfedezni vélték a fantasztikum számos irányzatának hatását, korai írásaira a tudományos fantasztikum kedvelői figyeltek fel, mondták posztmodernnek, mágikus realistának, Gogol groteszk világához hasonlították, fantasyvel rokon vonásokat találtak bennük. Mindezek mellett a posztszovjet világ egyik leghatásosabb ábrázolójának tartják.