Párducz Mihály: Az első pontus-germán emlékcsoport legkorábbi emlékei Magyarországon
19,99 €
1 készleten
Párducz Mihály: Az első pontus-germán emlékcsoport legkorábbi emlékei Magyarországon, 116 old. és 14 tábla. Szeged 1935
A Berlini Collegium Hungaricum Kiadványai 2.
1 készleten
A Kárpát-medence úgynevezett „legkorábbi szarmata leletanyagának” feltérképezésére több kísérlet történt. Elsőként Párducz Mihály különítette el az Eduard Beninger által kidolgozott
ún. elsõ pontus–germán emlékcsoport szarmata elemeit. Ennek a feladatnak kizárólag a sztyeppei leletanyag összehasonlító vizsgálatával lehetett nekilátni. Párducz Mihály helyesen látta ezt meg. Ugyanakkor mindenfajta területi és kronológiai megkötöttség nélkül kutatta a Kárpát-medencétől keletre fekvõ területek leletanyagát. Kitért a szkíta–szarmata és a Pontus-vidéki görög városok fémművességére csaknem tisztán művészettörténeti megközelítéssel.
Párducz összesen 15 együttest tárgyalt tanulmányában. Mindezeket a leleteket stílusjegyeik alapján egyazon körhöz – az ún. „pontus-szarmata” emlékcsoporthoz – tartozóaknak határozta meg. E leletek zömét a III. század első feléig keltezte.
Párducz Mihály (Fehértemplom, 1908. szept. 11. – Bp., 1974. ápr. 21.): régész egyetemi tanár, a történelemtudományok doktora (1965).
Oklevelet a szegedi tudományegy.-en történelem–földrajz szakon szerzett; 1932-ben doktorált. 1930-tól a szegedi egy. Régészeti Int.-ének tanársegédje, majd 1932–33-ban ösztöndíjas a berlini Collegium Hungaricumban. Adjunktus; 1941-ben a népvándorlások Mo. földjén a Kr. u. V. századig tárgykörből magántanárrá képesítették. 1945–1959 között kisebb megszakításokkal az MNM régészeti osztályának vezetője, 1946-ban c. ny. rk. tanár, 1960-tól, megalakításától 1974-ig az MTA Régészeti Kutató Csoportja népvándorlás kori részlegének vezetője. A szkíta és a szarmata-hun népek régészeti emlékeivel s ezek föltárásával foglalkozott. Elsőként határozta meg a korai szarmata régészeti emlékcsoportot Mo.-on. A szarmaták régészeti emlékanyagáról írott alapvető monográfiájában művészettörténeti, tipológiai, társadalmi és etnikai szempontokat érvényesített. Főleg Csongrád és Pest m.-ben végzett föltárásokat; a Miskolc és Eger környéki földvárakat vizsgálta. Nevéhez fűződik a szentes-verkezugi kocsitemetkezés, az ártándi fejedelmi sír, a tápiószelei temető föltárása és leírása stb. Tagja volt az Archaeologiai Értesítő s az Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae szerk. bizottságának (1952–66; 1952–70), a M. Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társ.-nak (1935–74), a Dugonics Társ.-nak, a Római–Germán Régészeti Bizottságnak, a Német Archeológiai Intézetnek (1964–74), a Nemzetközi Ős- és Előtörténeti Kongresszus állandó bizottságának, az MTA Régészeti Bizottságának.
Publikációinak száma meghaladja a százat. – F. m. Die frühesten Funde der ersten pontisch germanischen Denkmälergruppe in Ungarn (Szeged, 1935); A szarmatakor emlékei Magyarországon (I–II., Bp., 1943–44); Le cimetière hallstattien de Szentes – Vekerzug (Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1952, 1954–55); Die ethnischen Probleme der Hunnenzeit in Ungarn (Bp., 1963); Magyarország szkítakora (Bp., 1965); Graves from the Scythian Age at Ártánd (Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1965); The Scythian age cemetery at Tápiószele (Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1966); Probleme der Skythenzeit im Karpathenbecken (Skythen-Urbevölkerung) (Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1973. I–2. sz.). – Irod. Harmatta János: P. M. (Antik Tanulm., 1974. 2. sz.; Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1975); Korek József: P. M. (Archeol. Ért., 1974. 2. sz.); Dusek, M.: M. P. (Slov. Archeol., 1974. 22. sz.).
További információk
Állapot | |
---|---|
Kiadás éve | |
Nyelv | |
Kötés | |
Nép | |
Kor |