Niederhauser Emil: A történetírás története Kelet-Európában

Tanulmányait szülővárosában, Pozsonyban, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte magyar-történelem szakon, 1948-ban szerzett tanári diplomát. Pályáját középiskolai tanárként kezdte, 1949-től a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, később igazgatóhelyettese lett. 1951 és 1983 között a debreceni tudományegyetemen tanított, 1953-tól egyetemi docens, egyetemi tanár volt, 1984-94-ben az ELTE-n oktatott, ahol 1997-től emeritus professzor. 1987-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1993-tól rendes tagja volt. A Magyar Tudomány (az MTA hivatalos tudományos szakfolyóirata) szerkesztőbizottságába is beválasztották. Emellett a Történeti Szemle, a Századok és a Kisebbségkutatás című folyóiratok szerkesztőbizottságában is tevékenykedett.

Elsősorban a kelet-európai társadalmak múltjával, a térség nemzeteinek születésével, fejlődésével foglalkozott, számos területen megelőzve a legújabb nyugati nemzetteóriák szempontjait, téziseit. Az összehasonlító Kelet-Európa-kutatás magyar megalapozója volt, a térség minden mai és régi nyelvének ismerőjeként hatalmas tudásanyag volt a birtokában. Írásai számos országban láttak napvilágot. Könyvet írt többek között Bulgária történetéről, a Habsburgokról, Mária Teréziáról, a Romanovokról, valamint a XIX. századi orosz kultúráról. 2003-ban jelentek meg válogatott tanulmányai Magyarország és Európa címmel. Ugyanebben az évben adta ki a Columbia University Press a History of Eastern Europe since the Middle Ages című könyvét. Az angol nyelvű kötetben a térség fél évezredének történetét foglalja össze, különös tekintettel a népek, nemzetek eltűnésére, beolvadására és újbóli feltűnésére, illetve arra, hogy a különböző kulturális hatások miképpen alakították a modern államot.

2003-ban Széchenyi-díjat kapott nemzetközileg is elismert, alapos forrásismeretre támaszkodó, széles körű Kelet-Európa kutatásaiért, nemzedékeket nevelő pedagógiai munkásságáért, egész életművéért. 2007-ben Lukács György-díjjal tüntették ki. 2010. március 26-án hunyt el Budapesten.