Szabó, Miklós: La Nécropole Celtique á Ludas – Varjú-Dűlő

"A kelták a Kr.e. 4. század végén telepedtek meg Heves megye területén +Eger+ környékén, és 120-130 éven át temetkeztek itt. A ludasi temető előnye, hogy lényegében teljes egészében sikerült feltárni. Ez tette lehetővé azt a fajta temetőelemzést, amely a temetőn belüli társadalmi struktúrát igyekszik tisztázni" - magyarázta az akadémikus.

Ismertetése szerint a temető nagyon érdekes képet mutatott, mert kiderült, hogy sírcsoportokra bontható fel, amelyek között minden esetben van egy bizonyos távolság, így topográfiailag egyértelműen elhatárolódnak.

"Minden egyes csoportban a központi helyet a harcosok sírjai foglalták el. Tehát egy frissen megtelepedő kelta népesség társadalmi szerkezetét képezi le a temető, amelyben szemmel láthatólag a dinamikus, a vezető szerepet betöltő réteget képezik a harcosok. Az is nagyon érdekes, hogy a legjelentősebb, a Kr.e. 3. századi harcossír az egész temető centrumában került elő. A teljes fegyverzetében eltemetett férfit arany gyűrűvel és egy rendkívül díszes arany karpereccel helyezték végső nyugalomra. Nyugati - svájci, dél-franciaországi - párhuzamok alapján kimutatható, hogy ez a két ékszer a katonai elitnél rangjelző szereppel bírt, hozzátartozott a vezető réteg hatalmi jelvényeihez. Itt nemcsak azt látjuk, hogy topográfiailag a temető a harcosok sírja köré rendeződik, hanem a vezető személyek a hatalmi jelvényeik révén is kiemelkednek a többiek közül" - emelte ki Szabó Miklós.

Hozzátette: a Kr.e. 1. századból van egy nagyon fontos forrás, Julius Caesar, aki Galliában viselt hadat a kelta törzsek ellen, és leírja, hogy a kelta társadalomnak a vezető rétegei a harcosok (equites - lovagok) és a druidák, tehát a papok.

"Egy druidát régészetileg nehéz azonosítani, vannak azonban olyan harcos sírok a ludasi temetőben, ahol például az elhunytat a sebészi műszerek teljes eszköztárával temették el. Valószínűleg egy bőr tasakban voltak ezek a műszerek, amelyek különböző sebészeti beavatkozásokra szolgáltak" - mutatott rá a régészprofesszor.

A leletek között van olyan eszköz, amellyel koponyalékelést végeztek, de akadnak mindenféle, szikére emlékeztető, különböző funkciójú kések. Francia szakemberek dolgoznak azon, hogy megfejtsék pontosan mire szolgált egy-egy eszköz, majd megpróbálják rekonstruálni ezeket a tárgyakat, és bemutatni felhasználásukat.

"Elképzelhető, hogy a harcos rétegen belül helyezkedtek el a druidák is, akik egyebek közt gyógyítással is foglalkoztak. Hogy a druidák harcosok is voltak, más forrásokból is tudjuk. Az egyik leghíresebb galliai druida Diviciacus, aki megfordult Kr.e. 63-ban a római szenátusban is, aki Cicero leírása szerint pajzsára támaszkodva társalgott görögül a rómaiakkal" - mondta.

A ludasi temető körül terepbejárások során az is derült ki, hogy nem egyetlen nagy településen laktak az ott temetkező kelták, hanem kisebb falvakban, amelyek lakosai mezőgazdasággal foglalkoztak

"Azt lehet mondani, hogy ezek fegyveres parasztok voltak, akik, ha mozgósították őket, hadba indultak. Ezt már nyugati ásatások is bizonyítták, főleg Franciaországban, ahol rengeteg úgynevezett farmot tártak fel ebből az időszakból. Ez az életmód a Kr.e. 2. század végén változik meg, amikor a kelták összeköltöznek az erődített hegyi településekbe, amelyeket Caesak nyomán oppidumoknak neveznek. Magyarországon is a ludasi típusú temetők megszűnnek a Kr.e. 2. század első felében, ezt követően a szomszédságban, a Mátrában, a Bükkben létrejönnek az oppidumok. Tehát ugyanaz a folyamat játszódik le, mint Nyugaton. Azt is lehet mondani, hogy az egész kontinentális keltaság egy rugóra járt, és azonos társadalmi berendezkedést és életmódot folytatott. Ebből a szempontból is fontos Ludas, mert itt effektíve megtaláltuk a kis falusias településeket. Viszont volt egy centrális temetőjük és - ha úgy tetszik -0 ezekben a sírkerületekben tulajdonképpen az a fajta társadalmi tagolódás is feltűnik, mert nyilvánvalóan az adott kerületben a vérségileg, klánszerűleg összetartozók temetkeztek együtt" - összegezte Szabó Miklós.