Mihalik Sándor: Adatok a régi magyar kerámiagyárak történetéhez

Az a szerencsés körülmény, hogy behozatali ellenőrzések céljából a Monarchiában készült árukat uralkodói rendeletre gyári bélyegekkel kellett ellátni, lehetővé teszi, hogy nemcsak a Magyar Nemzeti Múzeumba és az Iparművészeti Múzeumba, hanem bármely más gyűjteménybe az elmúlt évtizedek hosszú során begyűjtött gyári kerámiai emlékek zöméről kétségbevonhatatlanul tudjuk igazolni, hogy azok a régi magyar gyári kerámiai ipar művészi készítményei és termékei.
A régi Magyarország északnyugati határán, Holicson alapított legelső, tehát legrégibb fajanszgyár létesítése óta az 1848/1849-es szabadságharcig lefolyt százéves időközben 29 helységben közel félszáz fajansz-, kőedény- és porcelángyár létesült és működött az országban. A sokszor csak röpke próbálkozásoknak, de néha s nem is egy esetben európai jelentőségű működésnek bizonyult vállalkozásoknak jelentékeny mennyiségű tárgyi emlékanyaga maradt reánk. Feltűnően szerény és kevés azonban a gyárak működésére, történetére, magára a gyártásra vonatkozó adat. Schirek nagy monográfiája a holicsi fajansz- és kőedénygyár múltjáról, Siklóssy László feldolgozása a budai Kuny-műhelyről és Révhelyi elemérnek a tatai kerámiai gyártásról szóló könyvei alapvető jelentőségű, derekas munkák, azonban e tiszteletre méltó törekvéseknek sajnálatos módon nem akadtak folytatói.