Mihalik Sándor: A Miklós börtön

13,99 €

euró (€) - EUR

Magyar forint (Ft) - HUF
euró (€) - EUR

1 készleten

Mihalik Sándor: A Miklós börtön. Felsőmagyarországi Rákóczi Múzeum, Kassa 1942. 78 p+48 fekete-fehér képtáblával illusztrálva. Nyomta a „Szent Erzsébet” Nyomda R. T. Kassán.

1 készleten

Kategóriák: Antik könyv, Történelemtudomány

Leírás
További információk

Előszó

Aki csak Kassán megfordult, mindenki felfigyelt arra az ütött-kopott kettős börtönépületre, amely a református templom magasba szökkenő karcsú tornyánál, az egykori Tömlöc- és Fazekas-utca sarkán a város régi hangulatát őrizte meg. Az idősebb nemzedék még látta, amint a tűzoltó laktanyából hajnaltájban kigördültek a zöldvászonnal fedett kocsik, hogy a régi jó világ hajnalban kószáló részegeit összeszedjék és ezeken a kocsikon szállítsák ebbe a városi börtönbe. A század elején még ezzel a szállóigével intették a kvaterkázókat: »Vigyázz, bekerülsz a Miklósba, kását enni.«

Ez az épület a század elején már csak ilyen kedélyes bűnözők hajléka; a letűnt századokban azonban borzalmas kínzások és kínvallatások székhelye volt. Komor, rideg börtönépület, rémregényszerű borzalmakkal teli emléke még ma is kísért. Félelmes múltjából, regényes szerepéről sok hátborzongató emléket és legendát őrzött meg a város. Az ütött-kopott épületet röviden csak Miklósnak nevezik, emlékezésül II. Rákóczi Ferencnek egy állítólagos Miklus-nevű, a hagyományok szerint kegyetlen hóhérjára.

Ez a szigorú és puritánerkölcsű város, amely például a házasságtörő nőket önkezűleg varrt zsákba kötve, elevenen dobta a Hernád vízébe, vagy pedig az élve eltemetett nők szívét hegyes karókkal verette át, hiteles feljegyzésekben bőven örökítette meg a régi ítélkezések szörnyű módszereit. A városi levéltár egykori ítélkezési könyvei gazdag bőségben nemcsak a XVII. századi vallatásokról és a büntetésekről adnak hiteles - még a párbeszédeket is feltüntető - beszámolót, hanem az ítélet szövegét képes ábrákkal kísérik.

Magáról a kettős börtönépületről, annak közelebbi sorsáról és történetéről a régi források azonban mélyen hallgatnak. Ez a némaság érthető is, mert maga a börtönépület sohasem vitt prominens szerepet. Fontossága és jelentősége többnyire a rabok és bűnösök megfelelő és szigorú őrizete volt. Csupán azt tudjuk, hogy 1618-ban már börtön céljára használták és a XVII. század második félében az adósokat is ide zárták.

Mihalik Sándor

Hernádszurdoki Mihalik Sándor (Kassa, 1900. február 18. – Budapest, 1969. január 13.) művészettörténész, muzeológus, egyetemi magántanár, a történelemtudományok doktora (1969), a kassai Felsőmagyarországi Múzeum, majd a budapesti Iparművészeti Múzeum igazgatója, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese; Mihalik József művészettörténész fia.

Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. 1926-ban szerzett egyetemi doktorátust. 1926 és 1928 között Olaszországban végzett kutatásokat a római Magyar Történeti Intézet ösztöndíjasaként, elsősorban a magyar iparművészet itáliai kapcsolatait tanulmányozásával foglalkozott. 1927-ben tagjai közé választotta a sienai Irodalmi és Művészeti Akadémia. 1950-ben kinevezték a budapesti Iparművészeti Múzeum muzeológusává.

Az 1930-as évek közepén berlini tanulmányútja tett, melynek során a középkori magyar ötvösművészet több, Németországban őrzött emlékét kutatta fel és azonosította. Az 1930-as évek második felében készítette első tanulmányait a magyarországi kerámiaművesség 18-19. századi történetéről, a gácsi és a regéci keménycserép-manufaktúrák korai történetét dolgozta fel. Ezzel párhuzamosan elkészült a pest-budai ónöntés történetének első összefoglalójával. 1939-től a kassai Felső-magyarországi Múzeum igazgatói tisztségét töltötte be, ő létesítette a korszerű kőtárat, valamint irányította a városi műemlékek helyreállításának munkálatait.

1945-ben tért vissza Budapestre. Egy éven keresztül az Iparművészeti Múzeum igazgatója volt, 1946-tól 1965-ig a MNM főigazgató-helyetteseként működött. Részben az ő irányításával valósultak meg a múzeum kiállításai. 1954-ben rendezte sajtó alá Szentpéteri József pesti ötvösmester önéletrajzát. 1961-ben német, angol és francia nyelven jelent meg Régi magyar zománcművészet c. könyve. A hatvanas években publikált tanulmányainak túlnyomó része a magyarországi keménycserép- és kőedénygyártás 18-19. századi történetével foglalkozik. Doktori értekezésében Hann Sebestyén életművét dolgozta fel. Az 1960-as évek második felében jelentősen működött közre a régi magyar művészet emlékeit bemutató kiállítások (Neuchâtel, 1965; Párizs, 1966; London, 1967; Belgrád–Zágráb, 1968) iparművészeti anyagának összeállításában és feldolgozásában.