Marton, L. von: Der Verwandtenkreis des Parierstangendolches von Klein Neundorf Kr. Görlitz

Márton Lajos (Abony, 1876. december 14. – Madrid, 1934. november 5.) régész, múzeumigazgató.

Márton Ferenc (Abonyi Lajos) író fia. Jogi tanulmányokat végzett. 1902-től a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának segédőre. 1911-től múzeumi őr és 1913-ban a régiségtár vezetésével bízták meg. 1928-tól a MNM címzetes igazgatója. Számos tanulmányutat tett, melyek során őskori régészettel foglalkozott. A Német Birodalmi Régészeti Intézet r. tagja.

Madridban egy régészeti kongresszus alkalmával hunyt el.

Őskori régészettel, a magyarországi bronzkor emlékeivel foglalkozott, ásatásai közül elsősorban a tószegi feltárásai jelentősek, amelyek módszertani újításai (ún. rétegkövetéses eljárás) miatt is kiemelkedőek. Monográfiát írt a La Tène-kultúra (az európai vaskornak a hallstatti korszakot követő második korszaka) magyarországi és kárpát-medencei leleteiről. A Borovszky Samu-féle Magyarország vármegyéi és városai sorozatban megírta Gömör (1904), Pest-Pilis-Solt-Kiskun (1910) és Nógrád vármegye (1911) őstörténetét (valamennyi dolgozata önállóan is megjelent). Élete utolsó éveiben a magyarországi régészet kezdeteit és Schönvisner István (1738–1818) munkásságát kutatta a szombathelyi püspöki levéltárban (Géfin Gyula és a későbbi mártír sárvári pap, Abai Imre – akkor még csak papnövendék – közreműködésével, 1934-ben). A Református Egyetemes Konvent műemlékeket összeíró bizottsága tagjaként részt vett a magyarországi református egyház tulajdonában lévő műtárgyak feldolgozásában.