Makkay János: A csodaszarvas

Előszó

Ez az írásom annak a jegyében született, hogy a Csodaszarvastörténet sokszor tárgyalt elemzéséhez néhány, eddig fel nem ismert, vagy figyelembe nem vett adatot szeretnék hozzátenni. Továbbá, az idestova fél évszázaddal ezelőtt, és kizárólag csak László Gyula által felvázolt összefüggésekhez az azóta eltelt évtizedekben újabb jelentős régészeti adatok társultak. Végül forgalomban van néhány tudománytalan nézet is. Valójában nem érdemli meg, de emiatt - és elrettentő példaként - a Tízkötetes Magyarország Története Csodaszarvast taglaló bekezdésének idézésével kezdem kis munkámat. Nos, annak idején Bartha Antal a következő zagyvaságokkal ismertette a minket magyarokat fölöttébb érdeklő legendát: „Ránk maradt alakjukban a honfoglalás előtti mondáink az apaági származástudatnak az emlékei, bennük azonban archaikus utalások is megmaradtak. A Hunor és Magyar mondájában szereplő Eneth, Enech női névnek közszói jelentése nőstény, szarvasünő. Az ünő szó a monda ránk maradt szöveténél ősibb hagyományréteget sejtet. A mondában a szarvasünőt jelentő név mellett ott találjuk a csodálatos szarvastehenet is. A kettő együtt üzenet abból a korból, amelyikben a női név és a szarvasünő egybeforrott képzete a női, anyai kezdet mítoszát ápolta. Az Eneth név tulajdonosa pedig Hunornak és Magyarnak, a monda két hősének az édesanyja. A monda ránk maradt szövege sejteti Eneth eredeti jelentőségét és szerepkörét, a név és a csodás szarvastehén üzenetei mélyebb következtetésre nem adnak alkalmat. Lehetséges, hogy az Enethnek, ünőnek, a népet védelmező, vezető szerepköre eredetileg is létezett. A patriarchális mondaszerkesztés szerint, a testvérek szarvasünő üldözése közben érkeztek Maeotis vidékére, és ott az ünő eltűnt előlük.