Magyar polip. A posztkommunista maffiaállam 1-3. kötet

Magyar Bálint 2001-ben „Magyar polip - a szervezett felvilág" címmel írt cikket az egészpályás lenyúlást alkalmazó, a jogállam intézményrendszerét szétzüllesztő Fideszről, illetve az általa berendezett világról, ahol a demokratikus intézményrendszer keretei között működő hatalom maffiamódszerekkel, állami segédlettel terjeszkedik lefelé. Ebben a rendszerben az állam nem a maffia eszköze, hanem maga a maffia, amely az államhatalom teljes fegyvertárát beveti politikai és gazdasági érdekei érvényesítéséért.

A cikk megjelenésekor még sokan vitatták az új fogalmi megközelítés helyességét, amelynek kulcskategóriái a „szervezett felvilág", a „maffiamódszereket alkalmazó állam" és a „politikai családtagok" voltak. 2010-ben azonban a Fidesz-KDNP kétharmados parlamenti többségével jórészt megszűntek a hatalomgyakorlás intézményes korlátai. A párt után az állam is egyetlen személy fennhatósága alá került, aki azóta az engedelmességre kényszerítést már a társadalom egészén alkalmazza.

A rendszert leíró új fogalmi keret az elmúlt hónapokban revelációként hatott sok politológusra, szociológusra és közgazdászra. Felmerült a gondolat, hogy ezen az új nyelven lehetne modellszerűen értelmezni a jelenlegi magyar gazdasági és társadalmi viszonyokat. A kötet szerzői - mindenki a maga szakterületén - erre tesznek kísérletet.

A téma és az annak feldolgozását szolgáló fogalmi keret nemcsak Magyarország, hanem az autokratikus kísérleteknek szintén kitett kelet-európai országok esetében is fontos és időszerű, hozzájárulhat a volt Szovjetunió utódállamaiban végbemenő folyamatok megértéséhez is.

A mai Magyarország hatalmitársadalmi viszonyait új fogalmi keretben, megvilágító erővel leíró műnem véletlenül fogyott el több mint 12 ezer példányban. A szintén Magyar Bálint és Vásárhelyi Júlia szerkesztésében megjelenő második kötet további két tucat tanulmánnyal, az első kötetben nem tárgyalt területek leírásával gazdagítja a magyar polipról, a maffiaállamról alkotott képet. A szerzők túlnyomó többsége most debütál "polipológusként" - közöttük nemcsak kiváló kutatókat, de egykori pénzügyminisztert, fővárosi főügyészt vagy éppen alkotmánybírót is találhatunk: Andor Mihályt, Békesi Lászlót, Bócz Endrét, Dessewffy Tibort, Rajk Lászlót, Ripp Zoltánt, Vörös Imrét. Vagy az ebben a kötetben már hangsúlyosan helyet kapó fiatal generáció tehetséges képviselőit, mint például: Deák Andrást, Jancsics Dávidot, Kácsor Zsoltot, Lakner Zoltánt, Szentpéteri Nagy Richárdot, Trencsényi Balázst vagy éppen Ungváry Krisztiánt.

A záró, harmadik kötetben jó néhány fiatal, már ismert, illetve még pályája elején álló szerző elemzi a Magyarországon 2010 óta berendezkedett maffiaállam természetét és működését. A tanulmányok azonban már nemcsak az önmagát Nemzeti Együttműködés Rendszereként meghatározó maffiaállam jelenségeivel szembesítik az olvasót, hanem az ettől való megszabadulás közjogi dilemmáit is számba veszik. A kötet újdonsága, hogy utolsó fejezetében nemzetközi kitekintésben vesz sorra olyan autokratikus berendezkedésű - többnyire posztkommunista - országokat, amelyek közül van, amely maffiaállamnak tekinthető, míg másokat egyfajta demokratikus elemekkel is vegyített oligarchikus anarchia vagy csak hagyományos maffiatípusú szervezett bűnözés jellemez.