Kodolányi János: József, az ács

József, az ács a címe Kodolányi János egyik (nem bibliai ihletésű) novellájának, illetve ilyen címen adta ki az Athenaeum a válogatott novelláinak kötetét 1939-ben.

Évtizedekkel keletkezésük után olvasva ezeket a döbbenetesen eleven és változatlanul katartikus hatású művészi látleleteket a korabeli Magyarország és az egykori ormánsági élet mindennapos drámáiról, egyre inkább igazat kell adnunk magunkban egykori kritikusának, Németh Lászlónak, aki azt írta e Kodolányi-novellák naturalizmusáról, hogy az nem más, mint „a közelről nézett élet fényjátéka.”

A novella öreg ácsának alakja szoborszerű; pontosan megalkotott jellemrajza uralkodik történetében; egyéniségének belső törvényei diktálják az írói mondanivalót. Öreg, "nyugdíjas" uradalmi ácsmester, elégedetlenkedő zsörtölődéssel csepüli fiatalabb utódai munkáját; a véletlen úgy hozza, hogy még egyszer bebizonyíthatja, milyen az igazi ácsmunka: új kútgémet kell faragnia; de hiába erős a lélek, ha törődött a test: a kemény bütyöknél megakad a munka; feladja hát őrzött önállóságát, csendben megszökik az uradalomból, elmegy a lányához megtűrt öregnek.