Karácsony Benő: Napos oldal

Klärmann Bernát néven látta meg a napvilágot Gyulafehérváron. Középiskolai tanulmányait szülővárosa Római Katolikus Főgimnáziumában végezte, egy diákcsíny miatt azonban otthon nem jelentkezhetett érettségi vizsgára, így a kolozsvári Római Katolikus Főgimnáziumban nyilvánították éretté 1906-ban. Jogi tanulmányait a nagyváradi Jogakadémián kezdte meg, miközben első novellái megjelentek a Gyulafehérvári Hírlapban, ahol újságíróként dolgozott. Édesapja szabóműhelye egyik pillanatról a másikra tönkrement, s mivel szülei anyagilag nem tudták már támogatni, kénytelen volt félbehagyni az iskolát. Frontszolgálatra küldték, súlyos sérüléssel került kórházba, ott ismerkedett meg távoli rokonával, az akkor önkéntes ápolónőként dolgozó Klärmann Terézzel, Rizával, akit később feleségül vett. Gyógyulása után ismét visszaküldték a frontra, ahonnan 1919-ben került haza. A háború után befejezte jogi tanulmányait Kolozsvárott, ahol néhány évvel később le is telepedett, és a húszas évek elején megnyitotta önálló ügyvédi irodáját.

A Napkeletben közölt Dinnyebefőtt című novellájával vonta magára először az irodalmi közvélemény figyelmét 1920-ban. Nem sokkal később a marosvásárhelyi és a kolozsvári színház bemutatta a Válás után című színművét, majd az Erdélyi Könyvbarátok Társasága sorozatában novelláskötettel jelentkezett 1925-ben Tavaszi ballada címmel. 1927-ben az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában jelent meg első regénye, a Pjotruska.

Leghíresebb regényei a Napos oldal és folytatása, A megnyugvás ösvényein, ez utóbbi posztumusz jelent meg 1946-ban. Műveiben könyörtelen realizmussal és ironikus humorral mutatta be és bírálta a polgári társadalom fonákságait. Egyaránt otthonosan mozog városi és falusi környezetben, szereplői hús-vér figurák, egyik-másik női alakja költői ihletettséggel megrajzolt. A természet szépségét, a társadalmi bajok elől menedéket nyújtó vigaszát is leírja műveiben. Fő erőssége és vonzereje a stílus volt, melynek könnyedségét a gondolatok kötetlen csapongása, a humoros ötletek sziporkázása adta. Viccelődéssel álcázta líraiságát, ahogy egyszer magáról írta: "Mókáim csak vastag pokrócok voltak, fázékony valóságaimat óvták a meghűléstől." Hőseit nem származásuk, hanem erkölcsi elvek szerint vette szemügyre, és az emberiesség, tisztesség nevében mondott róluk ítéletet.

A vészkorszakban sem tagadta meg magyarságát, amiképpen zsidóságát sem. Barátai tanácsára sem volt hajlandó kikeresztelkedni. A biztonságosabb Budapesten tanuló fiának viszont azt tanácsolta, térjen át a református hitre, amit az meg is fogadott. A Műegyetem kollégiuma sem nyújtott azonban számára biztonságot. A nyilasok kényszermunkára vezényelték, egy ráomló fal alatt lelte halálát. Sohasem tudta meg, mi történt a családjával. Feleségével azt tervezték, hogy ők is elhagyják Kolozsvárt. Végül maradtak, mert a felesége súlyos depresszióba esett, elmegyógyintézetbe került, ott is halt meg július 9-én az idegklinikán. Karácsony Benő erről sem értesült, mert gettóba költöztették, ahonnan 1944 kora nyarán Auschwitzba hurcolták. Itt találkozott vele Salamon László költő: "Csíkos rabruhában, egy barakk falának dőlt a tikkasztó napsütésben. Nagyon megörültem, hogy életben látom, hangosan üdvözöltem. Amikor ... hogyléte felől érdeklődtem, tétova tekintetű szemét rám szegezte, és így szólt: "Készülök megírni az Árnyékos oldalt." Csak annyi bizonyos, hogy gázkamrában végezte, halálának időpontjáról nem tudni biztosat. Majdnem kész művét, - A megnyugvás ösvényei - egykori házvezetőnőjénél helyezte biztonságba, a többi kéziratot házuk padlásán hagyta. A regény a háború után, 1946-ban jelent meg. A többi kéziratnak nyoma veszett.

Napos oldal

Az egyéni hangú és széles műveltségű szerző legnagyobb sikerét a Napos oldallal aratta, amelyet egyszerre jellemez mély humanizmus, pajkos, csúfondáros, játékos és sziporkázó humor, irónia, frappáns emberábrázolás, kivételes megfigyelőkészség, igényes nyelvi világ, gyengéd érzelmesség és nosztalgikus sóvárgás egy emberibb világért. Felméri Kázmérnak, a szellemes, okos és minden körülmények között emberséges főhős személyének megteremtésével Karácsony Benő örökre beírta nevét az erdélyi és egyetemes magyar irodalomba. A békebeli kisváros bohémvilágából az apai örökségként rámaradt falusi vízimalomba, majd a főváros művészvilágába és Párizsba vezet Felméri útja, hogy majd egy hosszú vargabetűvel hazatérjen oda, ahonnan vétetett. A sok nélkülözés ellenére is tud állhatatosan ember maradni, az élet napos oldalát meglátni és azt értékelni, ebben példát mutatva az elanyagiasodott, elhidegült, a jót és szépet már észre sem vevő mai kor emberének.