Huszár Lajos: Személyi érmék

1929-68-ban a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárában dolgozott, 1944-től az éremtár vezetője. A háború végét és az ostromot a múzeumban élte át. 1945 tavaszától a múzeum megbízott főigazgatója, majd 1946 augusztusától kinevezett főigazgató volt egészen 1949 januárjáig. Akkor az Esterházy kincsek kiállításról történt ellopása miatt fegyelmi úton felmentették és visszakerült az Éremtárba kutatónak. 1955-től újra osztályvezető, majd 1956 végén a múzeum ideiglenes Nemzeti Tanácsának tagja, majd választott elnöke volt. Kutatási területe a magyar éremművészet és pénztörténet volt. Doktori disszertációját a körmöcbányai éremvésőkről írta. Az éremgyűjteményben végzett munkája során pontosan leltározott, valamint neki köszönhető a Niklovits-gyűjtemény megszerzése (több mint 43 ezer db érem). 1968-ban nyugdíjazták, bár erre nem a kora adott indokot. Ezek után a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban mint tudományos tanácsadó dolgozott. 1955-68 között rendszeresen előadott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1957-ben kandidátusi címet, 1983-ban nagydoktori címet, 1984-ben pedig címzetes tanári rangot kapott. 1939-től a Magyar Numizmatikai Társulat tagja, 1945-től ügyvezető alelnöke, majd 1950-től az összevont NT és Régészeti Társulat Éremtani Szakosztályának titkára egészen 1968-ig. 1933 és 1975 között a Numizmatikai Közlöny szerkesztője, melyet neki köszönhetően nem szüntettek meg. Többszáz tanulmánya mellett számos könyve jelent meg magyar és idegen nyelven egyaránt. Folytatta a Réthy László által megkezdett Corpus Nummorum Hungariae (Magyar Egyetemes Éremtár) című mű összeállítását.