Grosszman, Vaszilij: Élet és sors

Az Élet és sors 1942 végén, 1943 elején játszódik, jórészt Sztálingrádban, ahol elkeseredett harcok folynak egy-egy ház birtoklásáért is, de megfordulunk az evakuáltak hátországában is, oroszországi és német városokban, s egyszerű katonákkal éppúgy találkozunk, mint olyan emberekkel, akiknek egy-egy parancsa százezrek életéről dönt... És a regény mindkét birodalom lágereit is leírja: a gázkamrába terelt zsidók utolsó gondolatait és a sztálini lágerek rabjainak életét... Grosszman könyvében, ha megírása idejébe képzeljük magunkat, meghökkentő a szókimondás bátorsága: akkor beszélt - egészen nyíltan - a náci és a szovjet rendszer lényegi azonosságáról, amikor a kérdés puszta felvetése halálos bűnnek számított.1961-ben az Élet és sors összes kéziratpéldányát, sőt az írógépet és írógépszalagot is, amelyeken készült, "letartóztatta" a KGB. Grosszman ezt csak kevéssel élte túl, 1964-ben elhunyt, de a mű egy kézirata kalandos körülmények között megmaradt, a hetvenes években Nyugatra került, s ott jelent meg először 1980-ban.

Grosszman regénye ma már a XX. századi világirodalom egyik alapművének számít: benne lüktet a tömeggyilkos diktatúrákat szülő kor minden fájdalma és kegyetlen erkölcsi-filozófiai dilemmája... S a világ csak most, ötven évvel a megírása után fedezte fel igazán: a BBC nyolcórás rádiójáték-sorozatot készített belőle, Oroszországban több színházban játszották színpadi adaptációját, és idén, 2012-ben mutatta be az orosz tévé a tizenkét részes monumentális Élet és sors teleregényt...

Olasz nyelvű megjelenésekor az Il Giorno így üdvözölte a regényt: "Az emberiesség és finomság, amellyel Grosszman háromszázötvenezer ember halálát rekonstruálja Sztálingrádnál, Tolsztojt idézi; a pátosz, ahogyan a szolidaritásról, a barátságról és a méltóságról értekezik, Dosztojevszkijt; a szelídség és érzékenység, amellyel az egyszerű életet magasztalja föl, Csehovot."

(A Könyvjelző magazin 2013. márciusi számában megjelent cikk: Identitás és diktatúra)