Götz László: Keleten kél a Nap – Kultúránk a történelmi ősidőkből (I-II. kötet)

1934-ben, a Tapolca melletti Halastópusztán született, ahol édesapja a Veszprémi Püspökség uradalmi intézője volt. Szüleivel 1940-ben Sümegre került, ahol e nagymúltú dunántúli kisváros ihletett légkörében alsóbb és középiskoláját végezte. Már itt kitűnt érdeklődésének sokoldalúságával. 16 évesen Miltont olvasott, elmélyült az asztro-fizikában, a történelemben való jártasságával, lenyűgöző olvasottságával pedig tanárait is ámulatba ejtette. "Osztályidegen" bélyeggel megjelölve, de beállítottsága miatt is a bölcsészetre nem juthatott be, így Pécsett lehetett orvostanhallgató. Az 1956-os szabadságharc megtorlása elől ötödévesen Ausztriába távozott és egyetemi tanulmányait ott folytatta. Tehetségére jellemző, hogy - nem tudván még kellően németül - a belgyógyászat professzora beleegyezett, hogy latinul vizsgázzon. Bécsben szerzett orvosi diplomát, majd letelepedési helyén, az alsó-ausztriai St. Pöltenben bőrgyógyász szakorvosi képesítést. Hivatása gyakorlása mellett itt kezdték foglalkoztatni a magyar őstörténet vitás kérdései. A hatvanas évek közepén történt, hogy egy osztrák napilap a TASSZ hírügynökségre hivatkozva leközölt egy archeológiai hírt: szumér hajót ástak ki a dél-uráli régióban. Ez a közlés - elmondása szerint - a kételkedés csíráját kibontakoztató hatás volt számára az eddig tanult finnugor származásunk kizárólagosságát illetően. Ekkor kezdte beleásni magát abba a tengernyi archeológiai, nyelvészeti és magyar őstörténeti szakirodalomba, amelynek elemzése, majd szintézise életműve megteremtéséhez vezetett. Ezirányú látókörének kibővítése céljából a bécsi egyetem bölcsészeién több féléves régészeti, őstörténeti stúdiumokat hallgatott. Meghatározó volt magyar őstörténeti szemléletének kialakulására - mintegy két évtizeddel ezelőtt - megismerkedése László Gyula professzorral, aki akkor a nagyszentmiklósi kincs ismételt vizsgálatára huzamosan Bécsben tartózkodott. Mester - tanítványi kapcsolatuk, barátságuk gyümölcseként is értékelhetjük azokat a régészeti, őstörténet-tudományi és nyelvészeti értekezéseket, amelyeknek megírására, majd megjelentetésére "Keleten kél a Nap" főcímmel az 1980-as évek elejétől kezdődően került sor. Tanulmánysorozatának értékelését 1989-ben László Gyula adta meg, az "Életünk"-ben megjelent tanulmányában. Ezt a követően a "Népszava" könyvkiadó gondozásában 1990-ben jelent meg a sorozat "Kettős mértékkel" c. kötete, azonban a további kötetek újbóli immár hazai kiadására nem kerülhetett sor. Jelen kiadással a szerző halála előtt (1992) néhány hónappal befejezett életművének - most már ötrészes - tanulmánysorozatát veheti kezébe a hazája és a népe eredetére, őstörténetére kíváncsi magyar olvasó. Kegyelettel csatlakozunk László Gyulának (az MDF. - Akadémia 1992 szeptemberi rendezvényén) Götz Lászlót méltató és értékelő emlékelőadása zárszavaihoz: "Legyen áldott az emléke!" Most lenne 60 éves! - 1994. szeptember 1. - (Götz Miklós)

László Gyula előszavából: "Minden ember sokfajta képességgel indul útjára, hogy azután választott pályája nyomása alatt képességei javarészt elhalványodjanak, s maradjon a "főfoglalkozás". Elég gyakran megesik azonban, hogy az elfojtott képességek teret követelnek maguknak. Érthető, hogy azokkal a kutatókkal szemben, akik bezárkóznak a maguk szűk szakterületére, rokonszenvem azoké, akik saját hivatásuk mellett más kutatásokban is képezik magukat. Itt csak egy veszély fenyegethet - a műkedvelősködés. Ez pedig éppen a magyar őstörténet terén burjánzik; kiirthatatlanul. Ilyen aggályokkal vettem kézbe Sankt Pöltenben élő orvosbarátomnak négy kötetét (az ötödik még nem jelent meg) őstörténetünkről. A magyar emigrációban megjelent őstörténeti könyvekből, tanulmányokból mintegy 1,30 folyómétert foglalnak el könyvtáramban a különböző próbálkozások, ismerem tehát jól az odavetett gyeplővel vágtató fantáziát. Götz László műveit azonban őszinte csodálattal és sok-sok tanulsággal olvasom, alig hiszem, hogy lenne magyar őstörténészünk, aki ilyen hatalmas irodalmon rágta volna át magát. Götz nem lelkes műkedvelő, hanem tudományunk komoly és komolyan veendő művelője."