Fejtő Ferenc: A népi demokráciák története I-II.

Fejtő szépírónak indult, de áttért a politikai tudományok területére. Művei a tényekre építve, éles antikommunista szellemben bírálták a "tábor" ideológiáját és politikai gyakorlatát. A népi demokráciák története a kelet-európai sztálinizmus elemzésének alapműve, óriási tárgyismeretre támaszkodó megközelítései ma is érvényesek. A Rekviem egy hajdan volt birodalomért az Osztrák-Magyar Monarchiát siratja el, Emlékiratait Párizsban 1986-ban, magyarul Budapesttől Párizsig címmel 1989-ben adták ki.

Fejtő konzervatív liberális szocialistának vallotta magát: konzervatívként az európai görög-zsidó-keresztény hagyományhoz kötődött, liberálissá az önkényuralmi rendszerek tették, és a kirívó egyenlőtlenségek ellenfeleként maradt szocialista. 1988. június 16-án beszédet mondott a Pére Lachaise temetőben Nagy Imre emlékművének avatásán. Egy évvel később Nagy Imre és társai újratemetésére jött először haza 42 év után, azután élete végéig rendszeresen látogatott Budapestre. Nyitott, társaságszerető ember volt, szívesen mesélt életéről, élményeiről, ami már önmagában egy történelemkönyv volt. Párizsban és Budapesten körülzsongták az érdeklődő értelmiségiek, s ő szinte mindenkivel beszélgetett. Szellemi frissességét, fiatalos kedvességét élete végéig megőrizte. 1988-ban a francia Becsületrend lovagja lett, 1994-ben Pulitzer-emlékdíjjal tüntették ki. A Magyar Köztársaság számos kitüntetésben részesítette: 1989-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúval ékesített Zászlórendjével, 2003-ban Széchenyi-díjat kapott a magyar és a francia kapcsolatok fejlesztésében - különösen a hazai kultúra képviseletében és megismertetésében - végzett kiemelkedő irodalmi munkásságáért és közéleti szerepvállalásáért. 2004-ben a magyar Köztársaság Érdemrendjének Nagykeresztjét, 2005-ben Nagy Imre Érdemrendet kapott. Kilencvennyolc éves korában, 2008. június 2-án hunyt el Párizsban, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben nyugszik.