Erdélyi István: Avar művészet

A bizánci krónikás 558-ban ezt jegyezte fel: "Ebben az évben egy különös nép érkezett Bizáncba, kiket avaroknak neveznek; az egész város összefutott látásukra, mert még soha nem láttak hasonló népet; hajukat hosszan lelógó varkocsban hordják, melyet szalagok fonnak át, viseletük egyébként a többi hunokéhoz hasonló."
A föld mélyéből azóta napvilágra hozott sok ezer tárgy nyomán teljesebb és reálisabb kép bontakozik ki előttünk, s a tárgyakból a félelmetes, kitűnő harcos nép mindennapi élete, hitvilága és művészete is új életre kel.
Legjelentősebb magas színvonalú ötvösségük. Az övek, süvegek, lószerszámok veretei azonban nemcsak fejlett művészetről, nagy pompaszeretetről tesznek tanúságot, hanem tisztséget, rangot is jeleztek; bajtól óvták viselőjüket; és erőt adtak neki. A szerző tolmácsolása még rejtettebb értelmüket is feltárja: megszólalnak az öv-veretek indadíszei, nemzetségek eredetét regélik el az állatküzdelmi jelenetek, s új értelmet kap a mesebeli griff legyőzhetetlen alakja.
Az avar formakincs nagy hatást gyakorolt Európa kora középkori művészetére, s így a nomád avarok művészete bekapcsolódott Európa vérkeringésébe. Erdélyi István e sajátos művészetet hozza közelebb az olvasóhoz.