Eörsi László, Szentpétery Tibor: 1956 mártírjai, 225 kivégzett felkelő – Budapest a forradalom napjaiban

Magyarország 1956-ban a nemzetközi figyelem középpontjába került. A tüntetők, a felkelők, a forradalmi bizottságok és munkástanácsok tagjai, a sztrájkolók az ország demokratizálódását és függetlenségét kívánták. A magyar forradalom és szabadságharc elsőként rázkódtatta meg az addig teljesen stabilnak látszó szovjet birodalmat, s az antitotalitárius megmozdulás döntő szerepet játszott a kommunista rendszer átalakulásában. Talán ezzel is magyarázható, hogy amikor a sokszoros túlerő eltiporta a forradalmat, véresebb megtorlás következett, mint a korábbiakban bármikor. Kötetünk egyszerre emlékalbum és dokumentáció, mely a megtorlás áldozatainak emléke előtt tiszteleg.

Az első rész Eörsi László hosszú évek kutatásain alapuló, tárgyszerű, precíz adatbankja a forradalmat követő megtorlás sorozat halálos áldozatairól.

A második rész Szentpétery Tibor fotográfus 1956-os fotó- gyűjteménye, amely a forradalom napjaiban a budapesti utcákon készült. A 2005-ben elhunyt művész ugyan nem vett részt a fegyveres felkelésben, de tudósított: ballonkabátja alatt a nyakában lógó fényképezőgéppel járta Budapest utcáit, és rögzítette a történéseket, amelyeket meg is őrzött az utókornak.

Szentpétery Márta így emlékezett édesapjára: turistaként bejárta az egész történelmi Magyarországot, megörökítette fényképezőgépével az embereket, településeket, tájakat. Nem ment el sem az emberi, sem a természeti szépségek mellett. A II. világháborúban önként jelentkezett a frontra. A hadsereg haditudósítói pályázatára beküldött képeivel díjakat nyert, így vált haditudósítóvá és a Don-kanyari események egyik megörökítőjévé. "Édesapám sokáig rejtegette ezeket a felvételeket, csak 1989-ben hívta elő őket" - tette hozzá.