Ecsedy István: Zók – Várhegy. Egy szőlőhegy évezredei

Ezzel a könyvecskével egy kis dunántúli falu köszönti a 2000. évet. Saját történelmének is csaknem ezer éve telt már el, de ez az ezer év csak hatodrésze annak a múltnak, amit szőlőhegye, a Várhegy őriz. A Várhegy présházai és gyümölcsfái őrzik nagyapáink és ükapáink bánatát és örömét, civódásaikat és borozgatásaikat. Ha ösvényeit mezsgyéit járjuk, az ő küzdelmes munkájukra is gondolunk. Tudjuk, hogy a rejtélyes és messzi múltra gondoltak ők is, amikor kapájuk nyomán emberkéz-munkálta kövek, díszes cserépdarabok bukkantak elő a földből. A régvolt földművelők lakhelyén talált leletek alapján a régészet művelői messze országokban is számontartják a "Zóki kultúra" népét. Ha megismerjük a Várhegy leleteit, akkor lakóhelyünk úgy áll előttünk, mint 6000 éve emberlakta, munkával alakított táj. Fontos örökségünk tehát a Várhegy. Az ősi szőlőhegyet védeni, megőrizni, közös kincsünkként megtartani mindannyiunk fontos feladata lesz a következő évezred kezdetén. Maradjon meg számunka otthonos szépségében a múltat őrző öreg szőlőhegy. Megtartásának, megóvásának gondját adjuk át utódainknak is.
Zók, 1999 december

Zók, a kis dunántúli falu mintegy 15 km-re fekszik - délnyugati irányban - Pécs városától. A település első írásos említése az 1290-es évből származik. A Várhegynek nevezett bortermő domb a középkor óta a faluhoz tartozik, de a régészeti felfedezések egy jóval ősibb kulturális örökséget tártak fel ezen a vidéken. A Várhegy őstörténete nem kevesebb mint 6 ezer évre tekint vissza.

Várhegy a Mecsek és a Villányi hegység közötti dombos országrész északnyugati részének egyik hegyfoka. 1917 óta a történészek jól ismerik a fennsík régészeti felfedezéseit. A felszínről előkerült leletek főleg a korai bronzkor időszakából valók; közeli rokonságot mutatnak a Vucedolban talált leletekkel. A terület a "Zók kultúra" - avagy a "Vucedol-Zók kultúra" - névadó települése lett.

Az első ásatás a szerb hadsereg vezetése által vette kezdetét 1919-ben, a környék háború utáni megszállása idején. A feltárt leleteket Belgrádba szállították. Később csak néhány edényt hoztak nyilvánosságra, rádásul az első ásatásról nem maradt fenn teljes értékű dokumentáció.

1943-ban Török Gyula, a Pécsi Múzeum régésze vezetett ásatást Zókon, de munkája csupán egy korlátozott területett érintett. Csak 1977-ben kezdtek alaposabb kutatásokat végezni abból a célból, hogy választ adhassanak a korai bronzkor hazai vonatkozásaival kapcsolatos kérdésekre.

A területen feltárt legkorábbi település a rézkorból való (Lasinja-Balaton kultúra, Kr.e. 4. évezred eleje). Ezt követi a Badeni kultúra település emlékeinek feltárása a késő rézkor idejéből, majd a Vucedol-Zók kultúra település nyomai láthatók. Ez a korai bronzkori település - mely kb. 300 évig maradt fenn - alapos szervezettségről árulkodik. Épületeit védelmi árok vette körül. A legkésőbbi őstörténeti felfedezések a Somogyvár-Vinkovci kultúrával kapcsolatosak. A szétszóródott tárgyak a fennsík teljes területén fellelhetők, és sokban különböznek a korábbi Vucedol-Zók település leleteitől.

Eltekintve a virágzó Vucedol-Zók település mindennapjaiból fennmaradt leletektől - mint a díszes és egyszerű fazekas-, agyag- és csont eszközök, lakóház maradványok, égetőkemencék stb. - a legfontosabb leletanyag a korai bronzkor kezdetéhez kapcsolódó fémiparhoz kötődik. Az öntőformák és olvasztótégelyek a helyi fémiparosok tevékenységét ábrázolják. A leletek bősége a szükséges nyersanyagok kereskedelmi úton történő rendszeres áramlásáról árulkodik.

Az arzén tartalmú réz (szulfidércből olvasztott réz) ügyes használata egy kiemelkedő társadalmi réteg kialakulásához vezetett, mégpedig a kovácsokéhoz, továbbá előidézte a mitológia kovács isteneinek megformálását. A bronzkori fejlődés európai hajnala nyomon követhető a Zók Várhegy régészeti bizonyítékainak segítségével.