Dutka Mária: Az esztergomi Keresztény Múzeum gobelinjei

Előszó

A gobelinművészet nyomai hazánkban
A magyar gobelinszövésnek nincs története és nincs megbízható adat arra vonatkozóan, hogy lett volna magyarországi szövőműhely. Himzőműhelyek azonban már Szent István korában virágoztak s ez a műipar kétségtelen tovább fejlődött. Erre enged következtetni az az adat is, hogy egy magyar hímző vagy szövőmester, akit a különböző forrásművek Etienne Hongrie néven említenek, Nagy Lajos halála után (1382) Párisban az Anjouk udvarában bukkan fel. Szakmájában elsőrangú mester lehetett, mert az Anjouk párisi udvarában akkor virágzó kulturélet folyt s a falkárpitok és hímzések tekintetében is kétségkívül nagy igényeket támasztottak. A derék magyar mester megbecsülésére mutat, hogy Fülöp Anjou herceg, mint „valét de chambre"-t alkalmazta és iparművészeti megbízásokkal halmozta el. Az a körülmény pedig, hogy Fülöp herceg oltárkép másolásával bízta meg, azt sejteti, hogy Etienne Hongrie, mint alkotó művész is számba jöhet. A modern nyelvben a XIV. századi valet de chambre kifejezés egész más fogalmat fed, mint abban az időben és ma egész más értelmet ad ennek a címnek. A XIV. század folyamán gyakran találkozunk ezzel a kifejezéssel, bár ez a cím már akkor sem a szószerinti jelentésével bírt. Nikolas Bataille az Apocalipsis szövője is ezt a címet viselte az Anjou udvarnál. Kétségtelenül tudjuk róla, hogy szövőmester volt, aki ipara mellett a szövőműhely kereskedelmi részével is foglalkozott.