Prigov alkotásaiban mindig az irodalom és a képzőművészet határterületét célozza meg, ami mindenekelőtt installációiban elválaszthatatlan egységgé olvad össze, és ami megépített jeleneteit térré váló irodalommá teszi.
Dmitrij Alekszandrovics Prigov 1940. november 5-én született Moszkvában. 1956-ban kezdett el verseket írni, de művei csak az 1980-as évek végén jelenhettek meg nyomtatásban a Szovjetunióban. Verseit addig külföldi orosz kiadványokban, így a Russzkaja miszl című újságban, a Katalog című almanachban és az A-Ja című folyóiratban publikálta.
1986-ban kényszergyógykezelésre küldték egy idegklinikára, ahonnan csak ismert hazai és külföldi kulturális személyiségek tiltakozásának köszönhetően engedték el. 1989 óta tagja az avangardisták moszkvai klubjának.
A moszkvai konceptualizmus klasszikusaként Prigov számos grafikai alkotás, installáció, performance, vers szerzője, játszott mozifilmekben és foglalkozott zenével is. Irodalmi alkotásaiban Prigov a totalitárius rendszer idején felnövekedett ember szemein keresztül mutatja be a világot, gyakran szomorú és rendkívül pontos ábrázolását azonban rendkívüli humorérzékkel színezi.
