Childe, V. Gordon: A civilizáció bölcsője

A kiváló angol őstörténész e könyvében röviden és érdekfeszítően összefoglalja azt az utat, amelyet az ember emberréválásától a ókori civilizáció bukásáig megtett. Fő figyelmét a korai (neolit, réz-- és bronzkori, valamint kora vaskori) civilizációs központok kialakulásának előzményeire, körülményeire, és sorsuk alakulására fordítja. Mezopotámia, a Nílus és az Indus völgye, majd Kína, Fönicia és Görögország - ezek azok a területek, ahol az ember először rendezkedett be mesterséges környezetben - városok falai közt. E központokban feltalálják az írást, kialakulnak a kézműves iparágak, papi vagy világi tudósok nemzedékei lerakják a tudományok alapjait. Belső ellentmondások és külső támadások lohasztják ugyan a civilizáció lángját, de a kereskedelem és a nemzetközi kapcsolatok messze földre elterjesztik az egyszer már megszerzett tudást és tapasztalatot. A mediterrán medencében ebből alakul ki a hellenisztikus civilizáció, amely az akkor ismert Föld egyik felét magában foglalja, másik felével pedig kapcsolatban áll.

Vere Gordon Childe (Sydney, 1892. április 14. – Mount Victoria (Ausztrália), 1957. október 19.) az egyik legnagyobb hatású őstörténész. Máig használatban lévő szakkifejezéseket, fogalmakat alkotott meg, mint például a neolitikus forradalom és a városi forradalom. Az első modern, terepi régésznek tekinti a történettudomány. Nagy eredménye volt az őstörténet korábbi fejlődési modelljeinek szintetizálása egy összetett és sokrétű folyamatmodellben, amely nagyban támaszkodott más tudományágak módszereire és következtetéseire is. Ilyen módon a ma multidiszciplinárisnak nevezett régészet előfutárának is tekintendő.

Hírneve könyveivel egyre nagyobb lett, a korban szokatlan módon könyveit nemcsak a szakma, hanem a nagyközönség is lelkesen olvasta. Szokatlan állításai nemcsak az ősrégészet, hanem az ókori történelem témakörében is megjelentek, így például az ókori civilizáció csúcsát nem az akkor szokásos görög-római kultúrában, hanem a klasszikus hellén előtti görögben látta. 1927-ben részt vett a Magyar Nemzeti Múzeum tószegi ásatásain, amelyet a Cambridge-i Egyetemmel közösen végeztek. A Kárpát-medence régészete megragadta, 1929-ben adta ki A Duna őstörténete című munkáját.