Bóna István: VII. századi avar települések és Árpád-kori magyar falu Dunaújvárosban
19.900 Ft
1 készleten
Bóna István: VII. századi avar települések és Árpád-kori magyar falu Dunaújvárosban. Fontes Archaeologici Hungariae, Akadémiai Kiadó, 1973. Fekete-fehér fotókkal, ábrákkal illusztrálva. Térképmelléklettel és német nyelvű összefoglalóval.
1 készleten
1966 őszén a véletlen hozta napvilágra az avarok régóta keresett állandó telepét. A mai Dunaújváros Duna fölé emelkedő fennsíkján az ásatások lakásmaradványokat tártak fel. A leletek - elsősorban edénymaradványok -a VII. század első és második harmadára keltezik a települést. Az egykori lakóhelyeket határoló, egymásba ásott árkok és az egymásra rétegződő házalapok szerint a települést háromszor újították meg. A könyv a három települési korszaknak megfelelően vizsgálja az avarok gazdasági és társadalmi fejlődését. Részletesen foglalkozik az avarkori házak eredetével, részben keleti, részben helyi későrómai szerkezeti elemeivel. A dunaújvárosi avar telepek jelentősége egyedülálló: először nyújtanak bepillantást az avarság települési viszonyaiba és gazdasági életébe.
Az avar telepek szomszédságában XI - XIII. századi magyar falu házalapjai és kemencéi kerültek elő. Hazánkban ez az első összefüggő falu ebből a korszakból, jelentősége nem kisebb, mint az avar falué.
A Fontes Archaeologici Hungariae sorozat 20 magyar és idegen nyelvű kötete 1973 és 1992 között jelent meg.
BÓNA István (1930.02.10., Heves - 2001.06.04., Dunaújváros) Széchenyi-díjas régész, történész, akadémikus 1953-ban szerzett régész-muzeológus diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ezután a Dunaújvárosi Múzeum igazgatója lett, majd 1957-től az ELTE Régészeti Tanszékének oktatója, 1974-től egyetemi tanár, tanszékvezető volt. Fő kutatási területei Magyarország korai és középső bronzkora, a népvándorlás kori népek története. Ő indította meg Magyarországon a rendszeres longobárd és avar telepkutatást, Szentendrén, Kálozdon és Hegykőn. Jelentős monográfiát írt a hunok régészeti hagyatékáról. 1990-ben lett az MTA levelező tagja. 1998-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki. 1980-tól egy évtizeden át töltötte be a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottságának elnöki tisztét, majd az Ásatási Bizottság elnökévé választották.
Fontosabb művei: Die Langobarden in Ungarn (1956), The Cemeteries of the Nagyrév Culture (1961-62), VII. századi avar települések és Árpád-kori magyar falu Dunaújvárosban (1973), A középkor hajnala (1974), Az Árpádok korai várai, Magyarország története I. A kezdetektől 1242-ig (1984, társszerző), Erdély története (1986, társszerző), A hunok és nagykirályaik (1993), Hunok'gepidák longobardok. Történeti régészeti tézisek és címszavak (szerző, összeáll., 1994), Az Árpádok korai várairól (1995), Gli Avari, un popolo d'Europa (társszerző, összeállító, 1995), Az Árpádok korai várai (1998), A magyarok és Európa a 910. században (2000).
További információk
| Állapot | |
|---|---|
| Kiadó | |
| Kiadás éve | |
| Kor | |
| Nép | |
| Nyelv | |
| Szerző | |
| Oldalak száma |








