Bóna István: A hunok és nagykirályaik

Bóna István (1930-2001) Széchenyi-díjas régész, történész, akadémikus 1953-ban szerzett régész-muzeológus diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ezután a Dunaújvárosi Múzeum igazgatója lett, majd 1957-től az ELTE Régészeti Tanszékének oktatója, 1974-től egyetemi tanár, tanszékvezető volt. Fő kutatási területei Magyarország korai és középső bronzkora, a népvándorlás kori népek története. Ő indította meg Magyarországon a rendszeres longobárd és avar telepkutatást, Szentendrén, Kálozdon és Hegykőn. Jelentős monográfiát írt a hunok régészeti hagyatékáról. 1990-ben lett az MTA levelező tagja. 1998-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki. 1980-tól egy évtizeden át töltötte be a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottságának elnöki tisztét, majd az Ásatási Bizottság elnökévé választották.

Fontosabb művei: Die Langobarden in Ungarn (1956), The Cemeteries of the Nagyrév Culture (1961-62), VII. századi avar települések és Árpád-kori magyar falu Dunaújvárosban (1973), A középkor hajnala (1974), Az Árpádok korai várai, Magyarország története I. A kezdetektől 1242-ig (1984, társszerző), Erdély története (1986, társszerző), A hunok és nagykirályaik (1993), Hunok'gepidák longobardok. Történeti régészeti tézisek és címszavak (szerző, összeáll., 1994), Az Árpádok korai várairól (1995), Gli Avari, un popolo d'Europa (társszerző, összeállító, 1995), Az Árpádok korai várai (1998), A magyarok és Európa a 9-10. században (2000).