Benda Kálmán: Bocskai István

2.500 Ft

1 készleten

Benda Kálmán: Bocskai István. Századvég Kiadó, 1993. 211 p.

1 készleten

Kategória: Történelemtudomány

Leírás
További információk

Bocskai Istvánról mind mai napig nem írtak semmilyen életrajzot sem. Valóban, igaza van Szekfű Gyulának: "A hálás utódok, alkotásainak szemléletével megelégedve, elfelejtették az embert tanulmányozni, akinek az alkotásokat köszönhetik." Egyéniségének megítélése különben is koronként, politikai pártonként, sőt nemegyszer vallásfelekezetenként változott. Az egykorú erdélyi rendek elkeseredett gyűlölete a váradi kapitány iránt éppen úgy tovább élt az évszázadok alatt, ahogy híveinek, különösen a Tiszahát nemességének a nagyságos fejedelmet körülölelő rajongása. A két tábor követői aztán, szemet hunyva a tények előtt, ördögnek vagy angyalnak festették húsból-vérből való, nagyon is emberi alakját.

Benda Kálmán Széchenyi-díjas történész, akadémikus 1913. november 27-én született Nagyváradon (ma Oradea, Románia). 1932-36 között az Eötvös Kollégium tagjaként végezte el a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemet, majd Bécsben, Berlinben, Párizsban képezte magát. 1942-49 között a Teleki Pál Tudományos Intézet egyetemi tanára, később igazgatóhelyettese volt. 1949-ben elvesztette munkahelyét, a történészi szakmában nem publikálhatott, alkalmi munkákból élt. 1953-57 között a Dunamelléki Református Egyházkerület levéltárosaként dolgozott. 1957-ben a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese, 1958-tól 1983-ig tudományos munkatársa, 1983-85 között osztályvezetője, 1987-től nyugalmazott tudományos osztályvezetője volt. Emellett 1975-1977 között tanított a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, 1980-tól a Dunamelléki Református Egyház Ráday Gyűjteményét igazgatta. 1984-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. Számos társadalmi és szakmai szervezet irányításában vállalt szerepet: 1988-ban a Magyar Népfőiskolai Társaság, 1989-ben a Kárpátaljai Kör, 1990-ben az MTA Történettudományi Bizottságának és a Magyar Történészek Világszövetségének is elnöke lett. Élete egyik legnagyobb eredményének tartotta a Károli Gáspár Református Egyetem 1993-as megalakulását, s rektorként irányította az ott folyó pedagógiai munkát.

A mellőzöttség évei után - nem kis nehézségek árán - küzdötte vissza magát a tudományos életbe. 1961-ben megszerezte a történelemtudomány kandidátusi, 1979-ben doktori címét. 1990-ben az MTA levelező, 1991-ben rendes tagjainak sorába választották.

Tudományos kutatásainak középpontjában Magyarország kora újkori politikai és művelődéstörténete állt. Elsősorban a 16-18. század történelmét, különösen a reformáció hatásait tanulmányozta. Kiemelt figyelmet szentelt a forráskiadásoknak. A magyar jakobinusokról gyűjtött forráskiadványa máig a kutatás alapkönyve, de jelentősek a moldvai csángómagyarok 17-18. századi történetéről és a hazai népi írásbeliségről írott tanulmányai is. Foglalkozott a rendi országgyűlések és az Erdély fejedelemség korabeli történetével, a 17. századi felkelésekkel, a Bocskai- és a Rákóczi-szabadságharccal, ez utóbbinak legkiválóbb szakértője volt. Munkásságát végigkísérte a népfőiskolai mozgalom, amelynek újraindításában aktív szerepet vállalt. Tudományos eredményeit - megszállott ismeretterjesztőként - tv- és rádióműsorokban, közérthető nyelven osztotta meg hallgatóival. Tudományos publikációival forrásértékű kötetek sorát hagyta az utókorra.

A sokak által nagyrabecsült, örökké derűs, fáradhatatlanul tevékenykedő tudós szakmai kiválóságának, tudományos eredményeinek hivatalos elismerése igen sokáig váratott magára. 1983-ban 70. születésnapja alkalmából kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1988-ban a Református Teológiai Akadémia díszdoktorává választották, ugyanebben az évben a Francia Akadémia Pálmarend tisztjévé avatták. 1989-ben a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendjével tüntették ki. 1992-ben Szent-Györgyi Albert- és Széchenyi-díjjal, 2000-ben posztumusz Magyar Örökség-díjjal jutalmazták.

1994. március 13-án franciaországi előadókörútjáról hazatérve, a Ferihegyi repülőtéren érte a halál, 81 éves korában.