A legrégibb lovasnép Magyarországon / Un peuple cavalier préscythique en hongrie

Gallus Sándor 1934–1944 között a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának múzeumi segédőre, majd őre és 1938-tól az őskori gyűjtemény kezelője volt.

Ságváron őskori telepen, Jászladányban rézkori temetőben, Mezőlakon és Jászdózsa Kápolnahalmon bronzkori településeken, Golopon, Pomázon és Rozvágyon, vaskori temetőkben, illetve Nagytétényben és Tállyán, újkori lelőhelyeken végzett ásatásokat. Munkásságával fontos adalékokat szolgáltatott a bodrogkeresztúri kultúra réz- és agyagművességének ismeretéhez. A régészet elméleti és módszertani kérdéseivel is foglalkozott, pályája kezdetén verseket is írt

Horváth Tibor (1910–1972) orientalista, régész, művészettörténész. A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Régészeti Osztálya tisztviselője (1934–1937), a pécsi Városi Múzeum régész-muzeológusa (1938–1939). A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum segédőre (1939–1945), osztályvezető múzeumi őre (1945–1947), a múzeum igazgatója (1947–1972), az Iparművészeti Múzeum főigazgató-helyettese (1957–1972). Japánban az első csereösztöndíjas magyar kutató (1941–1945).

Népvándorlás kori régészettel, a magyar honfoglalás ázsiai kapcsolataival, az ázsiai, elsősorban a japán, a kínai és a koreai kultúra kutatásával foglalkozott. Régészként elsősorban a népvándorlás kori és a honfoglalás kori leleteket tanulmányozta, de érdeklődése később a sztyeppei nomádok történelmén keresztül szinte egész Ázsia kultúrájára kiterjedt. Több ásatáson vett részt, Tiszaburán szarmata és jazig településeket, honfoglalás kori sírokat tárt fel, ugyancsak honfoglalás kori sírokat talált Sóshartyánban és Karoson, római kori temetőket Leányfalun és a korai bronzkorból származó településeket Nagykőrösön.