A gepidák – Kora középkori germán királyság az Alföldön

Előszó:

Ha nem hangzana mosolyra ingerlően, azzal kezdhetnénk, hogy a gepidák voltak „a legmagyarabb" népvándorlás kori germán nép. Közelebbről alig ismert Balti-tenger melléki hazájukból leereszkedve, a 270-es évek tájától a Kárpát-medence keleti felében gyökeret verve ugyanis a gepida nép egész további történelmét itt élte le. Itt érte meg a nagyhatalmi felemelkedést, majd a nagyhatalmú „Gepidia" bukását, a gepida nép maradványainak lassú, de biztos beolvadását más népekbe, amely folyamat a IX. században még nem fejeződött be, következésképp megérte a magyar honfoglalást. Vagyis a mosolyt keltő bevezető mondatnak valóságalapja van, vér szerint, „biológiailag" a gepidák a Kárpát-medence mai népességének éppúgy elődei és összetevői, mint valamennyi más, valaha itt élt népesség.
Történelmükről nem szól vagy nem maradt fenn saját írásművük, csak halálos ellenségeik munkái; ismét mai kifejezéssel jellemezve „sajtójuk" soha nem volt jó. Közeli rokonai, testvérei vagy unokatestvérei voltak a gótok hatalmas népének, utóbb a gótok mindkét politikai csoportjának, nyelvük szinte semmiben sem különbözött egymástól. Ám csak közeli rokonok képesek úgy gyűlölni egymást, ahogyan azt a gótok és gepidák tették, mindkét nép egészen a saját kihalásáig. Csak éppen egyiknek módja volt gyűlöletét írásba foglalni, a másiknak nem.